Futott, 1937. Szent István Jubileumi Év Főbizottsága kiadása - Pallas Nyomda, Bp.
[ "A 34. Világkongresszus rendezésének jogát Budapest nyerte el a Magyar Kettős Szentévre. Ez - messze túlmutatóan annak egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek számított. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a kongresszus Bécsben volt. 1938. május 25-én ünnepélyes külsőségek közepette megkezdődik Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszus. Az eucharisztia oltáriszentséget jelent, a kongresszusi mozgalom ennek jegyében Krisztus társadalmilag elismerhető és érvényesíthető hatalmát, a világban való valóságos jelenlétét hirdeti. Az önmagában is hatalmas ívű nemzetközi eseményt összekapcsolták egy nagy hazai ünnepségsorozattal, amely a 30-as években erőteljesen megnyilvánuló Szent István-kultusz betetőzéseként a szentté avatott király 900. évfordulóját volt hivatott megünnepelni. Az ünnepségek (ahogy az akkori sajtó írta, a "kettős szent év" rendezvényei) egyúttal kifelé és befelé egyaránt demonstrálták - mint tudjuk az utolsó békeévben -, hogy Magyarország még mindig a "béke szigete Közép-Európában". A kongresszus fővédnöke, a református Horthy természetszerűleg nem lehetett, így a római katolikus kormányzóné kapta ezt a feladatot. A kortárs megfigyelők szerint a politikusok közül inkább Imrédy miniszterelnök szereplése dominált, akinek egyébként a Kongresszus előtti hetekben történő kinevezésében nem kevessé játszott szerepet közismerten elkötelezett katolikussága. A Szent István-év legfőbb védnöke azonban már Horthy volt, aki tudatosan igyekezett is felvállalni ezt az örökséget. "]
